A szoftverfejlesztési módszertanok olyan strukturált keretrendszerek és megközelítések, amelyeket a szoftverfejlesztési folyamatok során alkalmaznak annak érdekében, hogy a projektek hatékonyan, időben és a mindenkori minőségi elvárásoknak megfelelően készüljenek el. A módszertanok minden esetben meghatározzák a fejlesztési folyamatok lépéseit, a szerepköröket, dokumentációkat, kommunikációt és a minőségbiztosítást. A szoftverfejlesztéshez kapcsolódó módszertanok célja a kockázatok csökkentése, a fejlesztési hatékonyság növelése, illetve a minőség biztosítása és a maximális ügyfélelégedettség elérése.
Hagyományos szoftverfejlesztési módszertanok
A vízesés modell az egyik legrégebbi és legszélesebb körben alkalmazott módszertan. A modellről elmondható, hogy a szoftverfejlesztők körében egyre kevésbé tartják hatékonynak, mert nagyon szigorú kereteket határoz meg, amely csak ideális körülmények között működhet. A modell lineáris és konkrét részekre osztott megközelítést alkalmaz, ahol a következő fázis megkezdésének feltétele az előtte lévő befejezése.. A vízesés modellt általában a következő lépések határozzák meg:
A vízesés modell előnyei közé tartozik, hogy jól definiált és megfelelően dokumentált folyamat, amely lehetővé teszi a projektek könnyű nyomon követését és irányítását. Azonban hátránya a rugalmasság hiánya és a változásokra való nehézkes reagálás, mivel a fejlesztési fázisok egymásra épülnek, így minden egyes lépést teljesen be kell fejezni, mielőtt a következőre áttérnének. Az említett modell hibája továbbá, hogy lehetetlen a fejlesztési folyamat közben módosításokat végrehajtani rajta. Amennyiben nem megfelelően történt a követelmény és az elvárás definiálása, úgy az egész fejlesztés elbukhat, ezzel pedig nemcsak jelentős pénz és idő veszik kárba, hanem a szoftverfejlesztő cég reputációja is csökkenhet a piacon.
A spirál modell olyan iteratív és inkrementális megközelítést alkalmaz, amely során a fejlesztési folyamatot több iterációra bontja. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztés nem egy lépésben történik, hanem fokozatosan, több körben (iterációban). Minden körben újra és újra végigmennek ugyanazokon a lépéseken, hogy folyamatosan javítsák és bővítsék a szoftvert.
Az iterációk négy fő fázisból állnak:
A spirál modell előnyei közé tartozik a fokozott rugalmasság és a kockázatkezelés hatékonysága. Azonban a modell komplexitása miatt a fejlesztési költségek magasabbak lehetnek a vízesés módszertanhoz képest.
Definíció: Az agilis szoftverfejlesztés egy olyan projektmenedzsment és szoftverfejlesztési megközelítés, amely a folyamatos fejlődésre, visszajelzések integrálására és a gyors alkalmazkodásra összpontosít. Célja, hogy rugalmasan reagáljon a változó ügyféligényekre és optimalizálja a fejlesztési folyamatot.
Alapelvek
Az agilis módszertanok alapelveit a 2001-ben megjelent „Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért” (Agile Manifesto) fogalmazta meg. A módszertanban megfogalmazott négy alapelv:
Az agilis módszertanok az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején kezdtek népszerűvé válni, egyfajta válaszként a vízesés módszertan hiányosságaira. Az agilis módszertan legnagyobb előnye, hogy általa gyorsabb, hatékonyabb fejlesztés valósulhat meg, amely képes időben reagálni a változó követelményekre és ügyféligényekre. Alacsony kockázattal úgy alkalmazható akár bonyolult szoftverek létrehozására is, hogy a folyamatosan felmerülő változtatások nem befolyásolják negatív irányban a projekt sikerességét.
Főbb szereplők
Folyamat
Az agilis szoftverfejlesztési módszertanok közé tartozik többek között a Scrum, a Kanban, az Extrém szoftverfejleszés (XP) és a Lean szoftverfejlesztés
Az extrém programozás (Extreme Programming) egy olyan agilis szoftverfejlesztési módszertan, amely a folyamatok optimalizálására és a kód minőségének javítására összpontosít.
Kialakulása az 1990-es évek végén kezdődött és Kent Beck nevéhez fűződik. Az XP több olyan alapelvet és gyakorlatot határoz meg, melyek célja a szoftver minőségének növelése és a fejlesztési ciklus lerövidítése. Néhány fontosabb alapelv és gyakorlat:
Az extrém programozás különösen hasznos lehet olyan projektekben, ahol a követelmények gyorsan változnak, és a rugalmasság kulcsfontosságú a sikerhez.
A lean szoftverfejlesztés a japán Toyota Production System (TPS) elvein alapul, melyet az 1950-es években foganasítottak az ipari termelés optimalizálásának növelésére. Ezt adaptálták később a szoftverfejlesztésben is, azzal a céllal, hogy csökkentsék a pazarlást és növeljék a hatékonyságot. A módszertan számos alapelvet és gyakorlatot tartalmaz:
A lean szoftverfejlesztés célja, hogy a lehető legnagyobb értéket hozza létre a lehető legkevesebb erőforrással, miközben törekszik a fejlesztési folyamat állandó javítására a hatékonyság és a minőség növelése érdekében.
Az alábbiakban a Scrum és a Kanban módszereket, valamint azok kombinációját, a ScrumBan-t részletezzük.
A Scrum egy agilis keretrendszer, amelyet leggyakrabban szoftverfejlesztési projektek kezelésére használnak. A Scrum három szereplőt, három munkaanyagot és négy ceremóniát határoz meg.
A sprint elején tartott megbeszélés, ahol a csapat meghatározza, hogy mely feladatokat fogják elvégezni az előttük álló sprintben. Ez magában foglalja a lista összeállítását a Product Backlog elemeiből, valamint a Sprint Backlog létrehozását.
Minden egyes nap megtartandó rövid (általában 15 perces) megbeszélés aminek a lebonyolításáért a Scrum Master felel. A fejlesztőcsapat itt beszéli át az előző nap feladatainak haladását és az esetlegesen felmerülő akadályokat. Ezen a találkozón a Scrum Master segít a projektvezetésben és a csapat hatékony munkájának biztosításában.
Az első esemény a sprint végén, ahol a csapat bemutatja a fejlesztett terméket, vagyis a demo során az elkészült inkrementet az érintetteknek. Itt gyűjtik be a visszajelzéseket, és szükség szerint módosítják a Product Backlogot.
A sprint lezárása után tartott meeting, ahol a csapat tagjai áttekintik, hogy a sprint folyamatában, mi működött jól, mi nem, és hogyan lehetne javítani a jövőbeli sprinteken.
A Kanban egy agilis projektmenedzsment keretrendszer, amely a munkafolyamatok vizuális megjelenésére és optimalizálására összpontosít. A Kanban a Toyota gyártási rendszeréből származik, és eredetileg a termelési folyamatok hatékonyságának növelésére fejlesztették ki.
A ScrumBan egy hibrid keretrendszer, amely ötvözi a Scrum struktúráját és a Kanban rugalmasságát. A ScrumBan lehetőséget biztosít arra, hogy mindkét módszertan előnyeit kihasználják fejlesztésben résztvevő csapattagok.
Az adaptív szoftverfejlesztés olyan megközelítés, amely különös figyelmet fordít a változó követelményekre és a fejlesztési folyamatot befolyásoló tényezőkre. Az adaptív módszertanok rugalmasan kezelik a változásokat és törekednek a folyamatos alkalmazkodásra és javulásra.
Az adaptív szoftverfejlesztés hátrányai közé tartozik, hogy a gyakori változások és az állandó alkalmazkodás kihívást jelenthetnek a fejlesztők számára, mivel folyamatosan módosítaniuk kell a tervezett célokat és követelményeket. Ez a folyamat hozzájárulhat a projekt menedzsmentjének bonyolultságához és növelheti a stresszt. Ezen kívül nehezítheti az előrehaladást és a teljesítmény mérését, valamint problémákat okozhat az erőforrások hatékony elosztásában és tervezésében.
Az agilis módszertanok rugalmasak és alkalmazkodóak. A folyamatos visszajelzés és az iteratív fejlesztési ciklusok lehetővé teszik, hogy a résztvevők gyorsan reagáljanak a változó ügyféligényekre és piaci környezetre. Ez a megközelítés elősegíti a szoros együttműködést a csapat tagjai és az megrendelők között, ami javítja a kommunikációt és növeli a sikerességet. Emellett a gyakori ellenőrzési és értékelési lehetőségek könnyebben azonosíthatóvá és kezelhetővé teszik a problémákat, ami hozzájárul minőségi termék elkészítéséhez és a határidők betartásához.
Az egyik legnagyobb problémát a megfelelő módszertan kiválasztása jelentheti, mivel nem minden projekt és résztvevő számára ideális a rugalmas megközelítés. Az agilis keretrendszerek megkívánják a folyamatos elkötelezettséget és az állandó alkalmazkodást, ami nem mindig történik zökkenőmentesen. A választott módszertanok sikeressége érdekében szükség van a megfelelő képzésre és tapasztalatra, hogy a csapatok hatékonyan tudják kezelni az iteratív folyamatokat és az esetleges konfliktusokat.
A megfelelő szoftverfejlesztési módszertan kiválasztása számos problémába ütközhet, amelyek közül az egyik legnagyobb az alkalmazott módszertanok rugalmassága és használhatósága a különböző projekt környezetekben. Például az agilis módszertanok, amelyek a gyors iterációkra és folyamatos visszajelzésekre építenek, nem mindig illeszkednek jól a nagy, összetett projektekhez, amelyek szigorúbb szabályozást és tervezést igényelnek. Ezért gyakran a megközelítések kombinálására van szükség, ahol az agilis és hagyományos módszerek elemeit építik be a projekt igényeinek megfelelően. A résztvevők képzése és a módszertanok megfelelő megvalósítása is kulcsfontosságú a sikerhez. Az út közben felmerülő problémák sikeres kezelésének érdekében fontos a rugalmasság, a megfelelő tréning, és a tapasztalatok folyamatos megosztása.
A modern szoftverfejlesztési módszertanok alkalmazását különböző eszközökkel támogathatjuk:
Már új technológiák is rendelkezésre állnak:
Ezek növelik a fejlesztési folyamatok sikerét, kiszolgálják a változó igényeket és átláthatóvá teszik a komplex feladatokat.
Cégünknél az ügyfeleink egyedi igényeihez igazodó, adaptív agilis módszertant követünk. Ez egy olyan projektmenedzsment keretrendszer, amely nemcsak a folyamatos követelményváltozásokhoz alkalmazkodik, hanem a módszerek terén is rugalmas. Azért tekinthető adaptívnak, mert agilis elemeket használunk egy egyedi keretrendszerben.
A módszertan alapja, hogy a fejlesztési ciklus során bármikor lehetőség van a változtatásokra. Ha egy funkció, vagy szolgáltatás jelentősége idővel csökken, a fejlesztők gyorsan reagálhatnak az új elvárásokra. A projekt elején Kanbanhoz hasonló módszert alkalmazunk, de sprint időszakokat is tartunk, mint a Scrumban esetében. Amikor elérkezünk a fejlesztési szakaszhoz, áttérünk egy Scrum-szerű keretrendszerre, így képesek vagyunk a legjobb minőségű terméket előállítani határidőn belül. A sprint időtartamát rugalmasan kezeljük, 1 és 3 hét között, mert tapasztalataink alapján nem éri meg 3 hétnél hosszabb sprinteket szervezni. Lehetőség van hetente, vagy kéthetente demókat is tartani, ilyenkor az ügyfél maga próbálhatja ki a fejlesztési verziókat és elmondhatja benyomásait és visszajelzéseit róla. Minden egyes feladat tervezésében egyedi, „EC”-t (előrejelzett teljesítményt) számolunk ki, melyet ezáltal könnyebb lesz elemezni és módosítani.
Ez a megközelítés nem csak a produktivitás növelését szolgálja, hanem a megrendelőink érdekeit is szem előtt tartja. Amennyiben bizonyos célokat időközben másként szeretnénk elérni, módosíthatunk a módszeren vagy az elemeken a fejlesztési fázis közben is. Az állandó, nyílt kommunikáció nagyon fontos, amelyet projektmenedzsereink biztosítanak. Ügyfeleink bármikor betekintést nyerhetnek a projekt állapotába és a fejlesztőcsapat munkájába a feladatkezelő rendszeren keresztül.
Később, a karbantartási fázisban is alkalmazzuk a Scrumban-szerű módszertant, mert ez általában hatékonyabb megoldást jelent. A rendszeres frissítések és javítások során rugalmasan reagálunk a felmerülő igényekre, így az utógondozási folyamatok is zökkenőmentesen zajlanak.
A Scrum eseményeket, mint például a napi standupokat, retrospektívákat és a planninget, flexibilisen kezeljük. Vendégek meghívása is előfordulhat, vagy akár a találkozók kihagyása, illetve elhalasztása is, amennyiben az nem járul hozzá azonnali értékkel a folyamatokhoz, vagy esetlegesen veszélyezteti a projekt előrehaladását. Működésünk alapvető értékei közé tartozik az átláthatóság, a minőség, a határidők betartása és a szoros együttműködés. A fejlesztési és adminisztratív módszerek is alkalmazkodnak a felmerülő igényekhez; csak a hatékonyságot növelő feladatokat priorizáljuk. Például optimalizáljuk a kivitelezési és dokumentációs folyamatokat gyorsaság, költséghatékonyság vagy minőség alapján, különös figyelmet fordítva a startupok és MVP (Minimum Viable Product) fejlesztési projektekre.
A szoftverfejlesztési módszertanok széles skálája áll rendelkezésre a fejlesztési projektek kezelésére. A hagyományos módszertanok, mint a vízesés modell vagy a spirál modell egy jól strukturált és dokumentált megközelítéseket kínálnak, míg az agilis és adaptív módszertanok, mint a Scrum, a Kanban, a ScrumBan és az adaptív szoftverfejlesztés egy sokkal simulékonyabb és gyorsabb alkalmazkodást tesznek lehetővé. A megfelelő módszertan kiválasztása mindig a projekt követelményeitől, a csapat preferenciáitól és az ügyféligényektől függ. Az agilis és adaptív módszertanok előnyei közé tartozik a fokozott rugalmasság, az átláthatóság, a csapatszintű együttműködés és a folyamatos fejlődés, amelyek mind hozzájárulnak egy-egy feladat sikeres megvalósításához.
Izgalmas változások előtt állunk, hiszen a technológiai fejlődés és az ipari trendek új kihívásokat és lehetőségeket teremtenek. Az agilis módszertanok és az iteratív fejlesztési modellek továbbra is népszerűek maradnak, de egyre nagyobb figyelmet kapnak a hibrid megközelítések, amelyek a különböző módszertanok előnyeit ötvözik. A mesterséges intelligencia és az automatizáció beépítése egyre nagyobb szerepet kap a fejlesztésben, lehetővé téve a gyorsabb és pontosabb tesztelést, hibajavítást és a döntéshozatalt.